Balázs Gábor Photoblog: Magyar őstörténet

Gondolataim őstörténetünkről

Népünk keleti eredete mindig is érdekelt, vonzott. Kultúránk az ezeréves keresztény, nyugati beágyazottság miatt sajnos ma már csak töredékeit őrzi egykori, keleti műveltségünknek. Mennyi minden pusztulhatott el!

Ezen az oldalon régi, keleti kultúránk töredékeiből mutatok be egy válogatást.

Szerencsére, azért nem pusztult el minden: nyelvünk él, népünk él - és a sajátos, ősi magyar néplélek is él. Fáy Aladár nagyon szépen levezette, miként formáljuk magunk képére az idegen díszítményeket, ugyanezt mutatta ki Bartók a népdalainknál. Magyarrá tesszük, amit átveszünk!

Másokkal együtt én is vallom: Kelet, és Nyugat között vagyunk. Nyugatról csodálatos dolgokat vettünk át - mert Nyugaton csodálatos dolgok (is) születtek: Raffaello, Michelangelo, a reneszánsz, a humanizmus, Johann Sebastian Bach, a felvilágosodás, az Enciklopédia, a polgári jogegyenlőség, és a Deep Purple ... Jó ez így.

De nem szabad felednünk, még kevésbé szégyellnünk keleti eredetünket sem.

Nyitnunk kell keleti testvérnépeink irányába, és ezt ma már az internet is megkönnyíti - nekünk már nem kell hónapokat gyalogolni, mint Julianus barátnak. Ha például finnugor, vagy türk testvéreink dalait szeretnénk hallgatni - ott a youtube, két kattintás, és már szól is :-) A "hozzászólások" blokkban beszélgethetünk is velük. Múltkor például egy volgai tatárral társalogtam - belegondoltam: 1200 éve beszéltünk utoljára!

Keleti rokonaink sok mindent megőriztek abból, ami nálunk az elmúlt évezredben elveszett. Hanti, manysi testvéreink például még a 20. század elején is nagyjából őskori módon éltek. Életmódjuk szinte semmit nem változott azóta, hogy őseink búcsút vettek tőlük, és útnak indultak. Kultúrájuk tanulmányozása által tehát saját múltunkat is megismerhetjük.

Van néhány sarkalatos kérdés, amiben mindenkinek, aki magyar őstörténet iránt érdeklődik, előbb-utóbb állást kell foglalni:

Finnugor, vagy türk nép vagyunk? Erre azt mondom: mindkettő. Nyelvünk finnugor, bár a türkökkel való együttélés miatt jelentős, kb. a szókészlet 8 %-át kitevő régi, türk (nem oszmán-török!) szavunk van. Kultúránk egyéb elemei (népdal, népművészet stb) viszont elég sok türk hatást mutatnak. Népünk antropológiája is inkább a türk népekhez áll közel. Jelentős, türk népcsoportokat is magunkba olvasztottunk (pl. kabarok, besenyők, kunok), így ez nem csoda. Nem "vagy-vagy", hanem "is-is".

Nem is értem, miért kell ilyen fekete-fehéren gondolkodni. Miként egy embernek is számos őse van - úgy a népek többsége is számos népből eredeztethető.

Egyforma, rokoni szeretettel tekintek finnugor, és türk testvéreinkre.

Mi a helyzet a hunokkal? A hun eredetnek Anonymus korában még élő, népi hagyománya volt. Ezt nem lehet félvállról venni. Nyelvünk finnugor mivolta is kétségbevonhatatlan tény. HOgy lehet ezt a kettőt közös nevezőre hozni?

Valami közünk kell, hogy legyen a hunokhoz - a legvalószínűbb, hogy jelentősebb hun töredékek olvadtak belénk.

A magam részéről László Gyula megoldásával értek egyet: honfoglaló őseink avarokat találtak hazánkban, akik között hun töredékek is voltak, szép számban. Az avarok aztán belénk olvadtak. Így kapcsolódunk mi a hunokhoz.

A felhasznált forrásokat mindenütt feltüntettem. A saját hozzájárulásom mindössze a SZEMLÉLTETÉS, a lent látható bemutatók elkészítése volt, a szakirodalomhoz értelemszerűen nem adtam hozzá semmit. Közgazdász vagyok, nem történész.

Ezek az anyagok eredetileg a Facebook-ra készültek. A célom az volt, hogy a powerpoint prezentációkhoz hasonlító, áttekinthető formában, a 21. század embere számára is "emészthető" módon mutassam be kultúránk keleti elemeit.